A meddőség és a könyvek

Gondolom, hogy mindenkinek azok a témák tűnnek fel könyvekben vagy filmekben, amik épp aktuálisak az életében. Ez hasonló, mint mikor elkezd figyelni az ember egy adott márkájú autót, és utána olyan, mintha az utak csak azokkal lennének tele.

Régebben krimi rajongó voltam, mostanában a könnyedebb történetek töltenek fel, így váltottam a romantikára. Érdekesen tapasztaltam, hogy bár a könyvek tartalmában semmit nem utalnak erre, de mégis sikerült egymás után három olyan könyvbe is „beletenyerelnem”, ahol központi téma volt a meddőség és/vagy a bölcsőhalál.

Idén év elején olvastam el az első „limonádé” könyvemet, amiben sokszor említették, hogy a főszereplő pár meddő, ugyan nem kifejezetten emiatt ment tönkre a házasságuk, de az kiderült a visszaemlékezésekből, hogy kapcsolatuk megsínylette ezt az időszakot. Nem jártak kivizsgálásokra, mert nem akarták beismerni, hogy bármi gond lehet.
Persze, ez csak egy fiktív történet, mégis ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ebből ne csináljunk titkot. Természetesen nem kell büszkén hirdetni boldog boldogtalannak, de szerintem szuper, ha a közvetlen környezetünknek és a családunknak el tudjuk őszintén mesélni, miket élünk át, mert így nem tesz minket is tönkre a titok terhe.

Második könyvemben a főszereplők szintén meddőséggel küzdöttek. Kiderült az is, hogy az orvosok a férjnél találtak egészségügyi problémákat, mely miatt nem tudta teherbe ejteni feleségét. Részletesen taglalta a könyv hogy, ezt férfiként is mennyire nehéz megélni, és a férfiasság hogy el tud illanni egy pillanat alatt egy ilyen lelet, eredmény hallatán.  Azt is jól szemléltette az írónő, hogy ilyenkor milyen könnyű elidegenedni a másiktól, ha ő nem enged közel magához.
A legtöbb cikk és interjú azzal foglalkozik, hogy milyen a gyermektelenséget és a meddőséget nőként megélni, de érdekes volt olvasni, hogy ez férfiként sem egyszerűbb, sőt. A férfiakba bele lett nevelve, vagy kódolva, hogy erősnek kell lenniük, attól lesznek férfiak, és ne beszéljenek sokat az érzéseikről, mert az „női dolog”. Így talán nehezebben is ventillálják ki magukból, ha náluk találnak “problémát” az orvosok.

Elmeséltem anyunak, hogy milyen két könyvet sikerült kifognom. Azt hitte utal erre bármi a tartalomból és csak ezeket keresem akaratlanul is. Harmadjára ő választott nekem könyvet, mondván, hogy abban biztos nem lesz semmi ilyen téma:
Az „ő könyvében” – ugyan csak visszaemlékezve mesélt erről a főhős – hosszú évek meddőségét siker követte, majd bölcsőhalál. Így ebből a szempontból ez a választás sem bizonyult tökéletesnek…

Valahol örülök, hogy ez a téma felüti a fejét egyre több helyen. Ha valamiről nem beszélünk, akkor egyúttal azzal is felruházzuk ezt a titkot, hogy árthat nekünk, és szégyellnünk kell, legyen szó akármiről is. Minél többen vállalják fel, hogy nehézséget okozott nekik a gyermekvállalás, annyival egyszerűbb azoknak, akik éppen ebben a cipőben járnak.

Az említett könyvek:
Mary Kay Andrews: Csajos ​esték
Carol Mason: Férjezett ​asszonyok titkai
Eva Woods: Hogyan legyünk boldogok?

Írta: Méri-Molnár Tímea