Áldatlanból áldott

Mielőtt a templomba léptünk volna a kastély parkjában fényképezkedtünk. Bevallom kicsit ki is nyomtam a hasam, hogy jól látható legyen, nem a derekam vastagodott meg, hanem babát várok. Büszke félidős anyuka voltam, még pár óráig. A templomban már fura feszítő érzést éreztem. Még a menyasszony és a vőlegény éppen hűséget esküdött, bennem csak ez a fura feszítő érzés volt. A vacsora asztalhoz már nem ülhettem le az ifjú párral, térden állva kértem a doktor urat, mentse meg a kisfiamat.
20 hétig hordhattam csupán. Aztán jött egy hónap önmarcangolás.
Majd eltelt közel fél év és a munkahelyem mosdójában bámultam a tesztcsíkot. Pozitív. Boldogság a tetőfokán. Tetőfokán, 13 hétig. Akkor valami fura és félelmetes érzés, és megint egy bánatos kutyaszemű fiatal orvos, aki azt mondja, ez bizony vetélés. Majd ultrahang, és egy az addig sosem hallott diagnózis. Az egyik megmaradt. Kettő lett volna és a méhem be is rendezkedett a kettő baba várására, viszont valamiért az egyik magzat kilökődött. Fekvés, szigorú és türelmes, hónapokig tartó ágynyugalom. Ősszel már talpon voltam és mertem örülni minden változásnak. Sokáig hittem bolond babonákban. A fekete macskában, a kéményseprőben és a péntek 13. -ban. Péntek 13.-a Akkor lettem édesanya. Egy szempillantás alatt, szinte fájdalom nélkül, másfél óra alatt született meg az első lányom. Majd öt évre rá, talán valami jutalomként a türelemért, a hitemért, alig egy óra alatt megszületett a második lányom is.
Áldott az állapotom mostanra, mondhatom bátran. És igen, azt is kimerem mondani, oka volt mindannak, ami velem, velünk akkor történt.

Kunsági Raffer Gabriella

Szeretnénk, ha ezen az oldalon egymást erősítenénk pozitív hozzáállásunkkal. Küldd el történetedet az allapot@aldatlanallapot.hu címre és mi feltöltjük a Lelkünk menüpontba! Megteheted ezt névvel, akár fényképpel vagy anonim módon is.