Családi kötelékek III – Apa-gyermek kapcsolat

Korábban évszázadokon át azt hitték, hogy fiúk és lányok, velük született ösztöneik által válnak érzelmileg férfivá, vagy nővé. Ma már tudjuk, hogy a két nem identitástudatát elsősorban az ugyanolyan nemű szülővel való azonosulás, továbbá a hormonok, a testi sajátosságok és a vérmérséklet alakítják ki.

Ahogyan a fiú azonosul apjával, az a jellemének alakulása szempontjából elsődleges. Egy kislány romantikus kötődése apjához, megalapozza későbbi kapcsolatát a férfi nemmel. A gyerek apához való viszonya kicsit más, mint az anyához. Az anya az érzelem, az otthon, a természet megtestesítője, és a gyermek kötődése egyedülálló hozzá, különösen a korai szakaszban. Az apa egy másik világot képvisel, a gondolkodást, a kalandot, a rendet, a fegyelmet, és ezzel valódi utat mutat a világba.
A feltétlen anyai szeretetet a feltételes apai szeretettel szokták szembeállítani. Az apai szeretetet ki kell érdemelni, és az engedelmesség a fő erény, ám az apai szeretet irányítható. Az anya elsődleges szerepe, hogy biztonságot nyújtson, ezért a csecsemő erősen kötődik hozzá. Később egyre fontosabbá válik az apai irányítás, tanítás, amelyek segítségével megoldhatók az élet problémái, és kialakul a rátermettség. A korai interakciók csecsemő és apa között ugyanolyan fontosak, mint az anyával (érintés, ölelés, beszéd), így már hamar jelentkezik az apai ragaszkodás.
A kisfiú azonosul az apjával, szerepjátékaiba beépíti, ahogy dolgozni megy, ahogy barkácsol, kertészkedik, autót vezet stb., közben hasonlóan kommunikál, szinte lemásolja őt. Készül majdani férfi, férj, és apa szerepére. A kettejük közötti versengésnek, rivalizálásnak is szerepe lesz még a későbbi életében.  Az apafigura elengedhetetlen, mert annak hiányában a fiú megrekedhet az anyai kötődés egy szintjén, hiszen hiányzik számos apai tulajdonság, a fegyelem, a függetlenedés, az irányítás képessége.
Egy kislány leginkább anyjával azonosul, de apjától tanulja meg, hogyan bánjon majd a másik nemmel. Hozzászokik a mély hangokhoz, a durvább, merészebb játékokhoz, a tréfálkozáshoz. Az apa megjelenése, személyisége, feleségével és lányával kialakított kapcsolata, mind meghatározza azt a képet, amelyet a kislány jövőbeli férjéről alkot.

A XIX. században kevés apa játszott a fiával, sokkal inkább egy tekintélyen alapuló, kevésbé baráti viszonyra törekedtek, ők voltak a családfenntartók, elvárták a tiszteletet. Keményebb eszközökkel fegyelmeztek, büntettek, nagy volt a szigor, ám ettől még a fiú tudott azonosulni apjával, sőt ő is ezt vitte tovább.
A régi patriarchális stílus helyett az érzelmek felerősödésével, a családtagok egyenlőségével, a gyermekjogok kiterjesztésével más nevelési módszereket alkalmazunk manapság. Ezek hatására az apaszerep is módosult, ahol az apák nemcsak az anyagi jólétről, hanem a családi értékrendről is gondoskodnak. Jobban összemosódnak a férfi és női szerepek, az apák a háztartásból, valamint a gyereknevelésből is kiveszik a részüket. Mivel a korábbi többgenerációs családok szétestek, a nőrokonok szerepét az anyának, apának együtt kell átvállalnia. Fellazulnak a nemi sztereotípiák.

A főemlősöknél, emlősöknél az apai gondoskodás igen ritka. Mi lehet az oka, hogy az embereknél mégis kialakult? Az emberi fajnál az anyai ráfordítás kötelező, az apai viszont fakultatív, mert az nem feltétlen szükséges az utód túléléséhez. Különböző kultúrákban ezért jelentősen eltérő az apai ráfordítás, az apai részvétel, az apaszerep.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy amennyiben az apa fizikai biztonságot nyújt az anyának és gyermekének, jelenlétében jobbak az utódok túlélési esélyei. Mivel az apa támasza az anyának, segíti az anyagi erőforrások előteremtését, az anya válláról leveszi ezeket a terheket, az nem kényszerül korán munkába állni, így a gyermekre tud fókuszálni. Az apa a fizikai gyarapodáson túl, társas jólétét és versengési potenciálját is növeli a gyereknek. Valamint hat a nemi szocializációjára, szexuális fejlődésére, vagyis a gyermek jobb eséllyel vág neki a majdani utódnemzésnek. Növeli a fiúk maszkulinitását az apával való aktív kapcsolat, a nevelésükre jellemző szigorúbb fegyelem, az agresszívabb játék, és a teljesítményközpontú elvárások.
Az apai bevonódás az emberi faj esetében annak érdekében alakult ki, hogy csökkentse az anya reproduktív költségeit, és ezzel növelje az utódszámot.

Molnár Ágnes