Egy kis családtörténet

A család a társadalom legkisebb egysége, a szocializáció első színtere. Olyan rokonsági csoport, ahol a családtagok közötti kapcsolat érzelmileg vezérelt. Napjainkban a család fontos szerepet tölt be a gyermekek nevelésében, a felnőttek lelki támogatásában, valamint az idősek gondozásában.
Sokan csodálják a korábbi társadalmak családjainak rendjét, stabilitását. De vajon van mit csodálni? Döntse el mindenki maga a cikk elolvasása után. Jó töprengést kívánok!

Az európai feudális családmodell fontos jegye a generációk együttélése volt, mivel az akkori családszerkezet alapja a földbirtok. Az összetartó erő tehát a föld, így a párválasztás legfőbb motívuma is a föld, és a származás. A fiatalok házassága a felmenők döntése, szó sincs romantikáról, szerelemről.  Az érzelmek teljesen alárendelt szerepet kaptak, még a szexualitás is érzelemmentes, funkciója csak az utódok biztosítása, a reprodukció. A családbomlás, vagy válás extrém kivétel, mert a család fontos termelői egység, maga a megélhetés, ezért nagyon stabil.
Akkoriban magas volt a halálozási arány, így a házasságok kb. 12 évig tartottak mindössze. Mire a gyerekek elérték a felnőtt kort egyik szülőjüket már biztosan eltemették. Ha ugyan elérték, mert a csecsemő- és gyermekhalandóság szintén felettébb gyakori. A szülők nem kötődtek olyan erősen a gyerekeikhez, mivel hatalmas lelki teher volt őket sorban elveszíteni. Ám a felcseperedőket vaskézzel, sokszor durva módszerekkel irányították, mindennapos volt a gyermekmunka. A feudális típusú családban, főként a paraszti közegben 6-8, olykor 10 gyermek születése is természetes volt, akiket felnőttként kezeltek. Belenőttek a munkába, a szülőktől sajátították el a mezőgazdaság fortélyait, az arisztokraták pedig az igazgatás, fegyverforgatást, politika praktikáit.

A 19. század elején elindult egy lassú polgári átalakulás, aminek a kezdetén még sok nőnek kellett elviselnie az elnyomó otthoni közeget, az erőszakot, az alkoholizmust. A feleség otthon maradt, akár akart, akár nem, és meg kellett küzdenie a társadalom kettős mércéjével is. Ő volt az erkölcs megtestesítője, ezzel szemben a férfiakkal megengedő a társadalom. A nő legyen szűz a házasság előtt, és legyen hűséges a házasság alatt, ám ez a férfiakra nem vonatkozott (bordélyok, örömlányok). A polgárosodás – ami hazánkban csak részben valósult meg – és a kapitalizálódás, folyamatosan átalakította a társadalom és a családok szerkezetét a 20. századra.

A változások jelentősek, hiszen az iparosodás következtében a korábbi paraszti faluközösségek széttöredeztek. Főként a fiatalok elhagyták a falvakat, és a városokba költöztek, mert az ipar a városok köré települt, és odavonzotta őket. A családok elszakadtak a termőföldtől, ez pedig a rokonsági csoportok felbomlásához vezetett. Az ipar egyre inkább számított a nők munkaerejére, ami a család belső szerkezetét, működését erősen befolyásolta, és módosította a női szerepeket. Megváltozott a feleség szerep, mert kevésbé volt kiszolgáltatva a férjének, sokkal inkább társa lett. Megváltozott az anya szerep, mert az otthonon kívül végzett munka miatt kevesebb idő jutott a gyerekekre. Megváltozott a gondozó-ellátó szerep, mert a szülői háztól távol, nehéz volt az idősödő családtagokat ellátni. A városi-polgári családokban a 2-4 gyerekes modell vált uralkodóvá, növekedett a gyermekek értéke, és az irántuk érzett szeretet is. Kiterjedtek a gyermekjogok családon, és társadalmon belül, megjelent a gyermekkor, az iskoláztatás természetessé vált. Szükség is volt az intézményes nevelésre, mert a nők munkába állásával a gyerekek felügyeletét, oktatását, meg kellett oldani társadalmi szinten.

Mivel megszakadt a falura jellemző közösségi kontroll, szabadabbá, nyitottabbá váltak az emberek. Már beszélhetünk romantikus szerelemről, és érzelmekről a párválasztásban, házasságban. Liberálisabb lett a szexualitás megítélése, fontos az örömszerzés. Az egészségügy fejlődésével arányosan nő az átlagéletkor, ami azt eredményezi, hogy a házasságok akár 40-50 évig is tarthatnak. Ilyen hosszú idő alatt nem meglepő, ha változnak az érzelmek, és nő a válások száma. Azonban csökkent a házasságoké, és elfogadott lett az élettársi viszony. Az érzelmek bevonulásával kialakult egy bensőséges, harmonikus családi légkör, mely nyomokban sem hasonlít a feudális rendszerben tapasztaltakra. Manapság a családok 90 %-ában 1-2 gyerek nevelkedik csupán, tehát hazánkban a társadalmi reprodukció folyamatosan csökken.

Molnár Ágnes