Férfiszemmel

Gyakran jut eszembe a babavárásunk sztorija: az elhúzódó várakozás, a kétségek és kétkedések, a váratlan és határtalan öröm 1 hónapja, majd pedig a fájdalom és csalódás.

Úgy gondolom férfiként nem kisebb az érzelmi reakciónk, ennek kezelésében feldolgozásában viszont van egy régi társadalmi konvenció, ami nehezíti a folyamatot. Sokan halhatták azt a mondatot kisfiúként, hogy „A férfi legyen kemény, ne sírjon, mint egy lány!” Aki ösztönösen ezen útmutatást követi, sajnos egyedül marad a nehéz helyzetekben, az érzelmek és fájdalmak elfojtása pedig sok jót nem ígér. Nem emlékszem pontosan, hogy én kitől és hányszor hallottam ezt, de volt rá példa, ez egészen biztos. Hosszú évek teltek el, amire megtanultam, hogy a férfi is lehet gyenge, elkeseredett és ezt el is mondhatja annak, akiben megbízik.

Szóval kedves férfitársaim, ne akarjunk rendíthetetlen hősök lenni akkor, amikor nem tudunk azok lenni, de legyünk ott társunk mellett, mert ez mindennél fontosabb!

Azért tartom lényegesnek ezt leírni, mert egy baba elvesztésekor a férfiakra is különleges nyomás nehezedik. Támaszt vigaszt kell nyújtania, miközben ő maga is támasz és vigasz nélkül érzi magát. Talán az okozza a legtöbb feszültséget, hogy egy ilyen helyzetben tökéletesen tehetetlennek érezzük magunkat. Minden fizikai tortúrát a társunk szenved el, ebben őt nem tudjuk tehermentesíteni. Mégis el kell tudni viselni ezt a helyzetet, hogy mindvégig türelmesek, figyelmesek tudjunk maradni.

Úgy tapasztaltam, hogy ez a kulcs ahhoz, hogy sok-sok beszélgetéssel és hallgatással egymást segítve tovább tudjunk lépni.

Méri Csaba

Ha szeretnéd Te is megosztani történetedet, hogy ezzel erőt adj másoknak, akkor küldd el nekünk az allapot@aldatlanallapot.hu címre (névvel, képpel vagy akár anonim módon) és mi kitesszük a “Lelkünk” menüpontunkba.