Így telt a májusunk

Köszönjük azt a sok tippet, amit írtatok arra vonatkozóan, hogy milyen nemű baba van úton hozzánk. Összességében jóval több szavazat érkezett a lányra, és nem hiába… A vérvétel és – egy későbbi – ultrahang szerint is kislánnyal bővül családunk. 🙂

Május elején kellett visszamennem a védőnőhöz, aki a szokásos vizsgálatokat végigcsinálta (pl. vizelet gyorsteszt, haskörfogat -, vérnyomás -, testsúly mérés), leadminisztrálta, ami az ő feladata, majd közölte, hogy ez volt az utolsó alkalom hogy vele találkoztam, legközelebb már az új védőnőt kell keresnem. Kicsit irigylem azokat, ahol jó és bizalmi kapcsolat ki tud alakulni a helyi védőnővel. Mi még most sem ismerjük azt, aki a baba születésekor mellettünk lesz, ugyanis a jelenlegi is csak augusztusig marad.

A következő genetikai ultrahang május közepére esett. Még mindig has nélkül vonultam be a kórházba, és izgultam, hogy legyen minden rendben annak ellenére, hogy nem nő a pocak. Csaba most is jött velem, mint eddig és óriási lelki támaszt nyújtott. Mindent rendben találtak szerencsére. Ugyan nem mutatta magát a vizsgálaton, hogy lány-e vagy fiú, de a méretek alapján kislányra tippelt a szonográfus hölgy. Bár már a vérvételből kiderült a neme, hogy 97%-os lány. 🙂

Már kb. a 20. héten járhattunk, de még éreztem a baba mozgását. Igyekeztem és most is igyekszem távol tartani magam azoktól az internetes oldalaktól, ahol rám hozzák a frászt, ha valami nem napra pontosan úgy történik a várandósság alatt, mint ahogy kellene. Nőgyógyászunk csak annyit mondott erre, hogy higgyek neki, napokon belül érezni fogom a mozgást. Mint mindig, most is igaza lett, kb. a 21. héten éreztem és már Csaba is érezte, ahogy ficánkol odabent.

Lehet, hogy sokan nem értik meg, miért csak most, de ez volt az első alkalom, hogy elhittem, hogy babát várok és tényleg várandós vagyok. Sokan beszámolnak arról, hogy azt is tudják, érzik , melyik “romantikus este” jött össze a baba és rögtön anyának érezték magukat. Nálam ez hosszabb folyamat volt, pedig elhihetitek, hogy mindennél jobban vágytam erre az áldott állapotra. Talán a tavalyi veszteségek miatt, talán amiatt hogy nem egyformán működünk, talán amiatt, hogy nekem kellett az egyértelmű jel, hogy növekszik bennem egy élet, nehezebben alakult ki a magamba és a terhességembe vetett hitem.

Ahogy kiderült a várandósság, úgy mindent betartottam azokból, amikről úgy hallottam vagy csak gondoltam, hogy veszélyeztetne minket. Nem iszom azóta sem reggel kávét, sőt a koffeines változatot is mentesre cseréltem, nem festetek hajat, nem cipekedek, nem eszem tengeri kütyüket, nyers vagy félig nyers húsokat, és beveszem az orvosom által javasolt összes vitamint, mint egy kisangyal.

Az elején olyan soknak tűnt a 9 hónap terhesség, azt éreztem lassan telnek a hetek. Ma úgy gondolom, kell ennyi idő, hogy fel tudjunk készülni testileg és lelkileg is új szerepeinkre. Értelemszerűen a leendő szülők életében lesz legnagyobb a változás, de ne feledkezzünk meg a család többi tagjáról sem, nekik is biztos szokatlan lesz, hogy anya, apa helyett nagymamák, nagypapák vagy mama, papa helyett dédimamák, dédipapák lesznek egyik pillanatról a másikra.

Ebben a hónapban elmentünk szülésfelkészítő, és baba elsősegély tanfolyamra is, ám ezeknek egy külön írást szentelek hogy, miért tartottuk fontosnak és hasznosnak. 🙂

Méri-Molnár Tímea