Így telt a szeptemberünk

Örömmel figyeltük, hogyan nő napról napra a hasam és hogyan mozog egyre jobban és észrevehetőbben a baba. Sokan mondták, hogy a 9. hónapban ne ijedjek meg, ha nem mozog olyan aktívan a pici, mert egyre kevesebb a helye. Erről Pannának nem szólt senki, ugyanis végig nagyon aktív volt. 🙂

Már többször írtam, hogy nagyon lassúnak éreztük az idő múlását egész várandósság alatt, mintha 2 évig hordtam volna a szívem alatt babánkat, akár egy elefánt. A végén már a testem is egyre jobban hasonlított egy elefántéhoz, de imádtam minden pillanatát. Olyan büszkén és természetesen álltam a hasam méretéhez, hogy egy percig nem gondolkoztam azon, mikor fog majd szülés után lemenni.

Szeptember elejétől már hetente kellett nst vizsgálatra járnunk. Ahogy eddig is, Csaba minden alkalommal jött velem és együtt hallgattuk kislányunk szívének dobogását. Október elejére jósolta az orvosunk Panna születését, de méretei alapján azt mondta, benne van a pakliban, hogy szeptember vége lesz. Ebbe mi kellőképpen bele is éltük magunkat, és úgy rendezkedtünk be, hogy szeptember végén már biztosan itt lesz velünk. Természetesen nem így lett. 🙂

A hónap elején még nagyon tartottam a szüléstől, izgultam, hogy minden rendben menjen, jó élményben legyen részünk, egészséges legyen a kisbabánk, stb. Ahogy teltek a napok egyre jobban vártam, hogy már hárman legyünk és a félelem érzését felváltotta a türelmetlenség és az izgalom.

Sok ismerősömmel átbeszéltem, kinek milyen élmény volt a szülés.  Döbbenten tapasztaltam, hogy kevés volt azoknak a száma, akik pozitívként élték meg azt a napot. Természetesen mindenki imádja a gyerekét, és azt mondták, hogy kárpótolta őket minden fájdalomért, de… és itt jött a végeérhetetlen lista arról, hogy miért volt ez mégis rossz.
A rémtörténetek után azzal nyugtattam magam, hogy szuper az orvos-szülésznő párosunk, akiket választottunk, nem csak szakmailag, de emberileg is. A “mi nyelvünkön” tudnak kommunikálni, és partnerként kezelnek minket.

Várandósságom utolsó hónapjában is nagyon aktív voltam. Mint azt többen tudjátok Ráckevére költöztem a férjemhez, de az én családom és baráti köröm Budapesten van. Így sokáig jártam fel találkozni velük, úgy kellett visszafogni magam, hogy pihenjek is néha.

Elvégeztük az utolsó simításokat a gyerekszobában. Beszereztünk mindent amit gondoltunk, és amiket tanácsoltak, így készek voltunk Panna fogadására. Ám Ő még úgy gondolta, hogy megvárja az októbert a nagy találkozással. 🙂

Írta: Méri-Molnár Tímea
Fotó: Molnár Anikó