Interjú Balázsné Koós Grétával

Blogunkat azért indítottuk, mert így szeretnénk azoknak segíteni, akik még csak tervezik a babavállalást. Nekünk sokat segített mások személyes története, akár már volt gyerekük, akár még ez a csoda váratott magára.

Szeretnénk bemutatni Balázsné Koós Grétát, akivel instagramon @aprolab.blog néven találkozhattok. (Illetve @horgoldanya)
Sokakat inspirál, mint anyuka, mi viszont időben visszaugrunk a múltba, amikor még csak tervben volt a szülői szerep életében.

Kérlek, mesélj pár szót arról, mit jelentett Neked az anyaság mielőtt még azzá váltál.
Gyerekként inkább a fiúkkal játszottam, nem voltak igazán lányos lány barátaim. Mivel egyke vagyok nem tudtam tesóval se játszani, így a csajos játék a babázásban és a tanárosdiban merült ki.
Elképzeltem, hogy vannak lányaim, ami érdekes, mert mielőtt megtudtuk, hogy kislányunk lesz, fiús szülőnek tekintettük magunkat. Vicces, hogy akaratlanul is tudtam 7-8 évesen, hogy lányos anyuka leszek. Mindig szerettem volna, azt, hogy anya legyek, de korán eldöntöttem, hogy nem akarok annyira fiatalon gyermeket vállalni, mint anno az én szüleim tették. Anyu 22 éves volt, mikor szült, apu pedig 23. Az aktuálisan belőtt életkor nálam a 25 volt.
Furcsa visszaemlékezni arra, hogy mennyire másnak hittem az anyaságot, mint amilyen a valóságban. Mennyire sok a különbség a gyerkőcök között, és hogy mennyire zavar engem más szülők viselkedése. Úgy hittem, hogy majd az én gyerekem tökéletes lesz: magára tudom hagyni napközben, hogy szépen eljátszik, el tudom látni a dolgokat itthon gond nélkül. Aztán be kellett látnom, hogy nincs tökéletes gyerek, csak nagy elvárások.

Hogyan készültetek fel az áldott állapotra? Akár testileg, akár lelkileg tudatos volt-e a várandósságot megelőző időszak?
Nálunk az egész 2017 ősszel kezdődött. A munkahelyemen sok probléma jött elő: új főnök, kellemetlen légkör, és állandó túlóra. A családból is sok olyan visszajelzés jött, hogy már ott vagyunk korban, hogy igazán jöhetne a gyerek, régóta együtt vagyunk. Nekem ez már kezdett sok lenni, végül megbeszéltük a párommal, hogy mi legyen. Ekkor jutottunk arra a döntésre, hogy hagyjam el a gyógyszert és vágjunk bele a baba projektbe.
Elmentünk a nőgyógyászomhoz, megvizsgált, átbeszéltük vele, hogy mi a terv és javasolt bár dolgot. Mivel akkor már 7 éve aktívan szedtem a fogamzásgátlót (cisztám volt, rendszertelen menstruáció, így kaptam a gyógyszert 15 évesen) közölte velünk, hogy készüljünk fel rá, hogy nem valószínű, hogy hamar teherbe tudok esni. Nyilván volt rá példa, hogy valakinek már 1 hónap alatt sikerült, de ez elenyésző volt.
Tehát novemberben bele is vágtunk.
Februárban már annyira kétségbe voltam esve, hogy mondtam a férjemnek, hogy beadom máshová a jelentkezést, mert nem bírok ki több napot a munkahelyemen. Mellette ugyanúgy próbálkoztunk, de nem volt változás. Vettünk tesztet, hogy figyeljük, hátha történik valami.
Márciusban már 3 tesztet letudtunk, de mind negatív lett. A menstruációm februártól nem jelentkezett, ezért gondoltunk rá, hogy sikerült teherbe esnem.
Kezdtem elengedni a dolgot, mivel a PCOS betegséggel élve úgy gondoltam, nekem se lehet gyerekem – sajnos a családomban nem egy nőnél fordult ez elő. Tibit felkészítettem már az első randin, hogy ezzel kell számolnia, ha velem marad. Ő akkor is mellettem állt, a próbálkozási időszak alatt is.
Végül rájöttünk, hogyha nagyon görcsösek vagyunk se lesz előbb esélyünk igazi családdá válni. Mikor úgy döntöttem, hogy én lemondok erről, akkor történt meg a csoda.

Elmeséled, hogyan derült ki, hogy babát vártok? Voltak terhességi tüneteid, és ha igen, akkor mik?
Május vége volt, amikor egy hirtelen megérzéstől vezérelve a párom azt mondta, hogy csináljak egy tesztet, mert szerinte terhes vagyok. Az előtte való 4 teszt negatív eredménye miatt úgy álltam hozzá, hogy megint egy vaklárma, úgyse lesz semmi. Ez is járt a fejemben, mikor a tesztet belemártottam az edénykébe. A maradék folyadékot kiöntöttem a WC-be, és letettem a tesztet a csomagolásra. Otthagytam a mosógépen és bementem a szobába.
5 percre rá visszatértem a fürdőbe és teljesen lefagytam, mikor megpillantottam a két piros csíkot. Abban a pillanatban az jutott csak eszembe, hogy: “Mi van?”.
Kiabáltam Tibinek, hogy jöjjön ki. Nem tudta mi van, nem is sietett. Azt az arcot sosem felejtem el, amit ő vágott akkor, mikor meglátta az eredményt. Lesokkolt mind a kettőnket, úgy álltunk ott egymás mellett, mint két szerencsétlen. Az álom, most valósággá vált, és szerintem egy kicsit meg is ijedtünk. Aztán persze hatalmas volt az öröm, bár fel se fogtuk igazán
Megkérdeztem tőle, hogy jött az ötlet, hogy készítsünk gyors tesztet, és elmesélte, hogy picit feszesebbnek látta a cicimet és formásabbnak tűntem, illetve teltebb volt az ajkam.
Csak hogy biztosra menjünk, a 4. pozitív eredmény után mentünk el orvoshoz. Akkor jártam a 7.hétben és már lehetett látni a petezsákot – akár egy babszem akkora volt a képen. A dokim javasolta, hogy szedjek terhesvitamint, és ennek hatására vettem először az Elevitet, de azt hamar lecseréltem, és a szoptatás elejéig a Femibiont szedtem.
Mondanom se kell, utána jött csak a fekete leves: hányinger minden reggel – amire a gyógyszer is rásegített -, sőt az esetek többségében ki is dobtam a taccsot.

Mit tanácsolnál azoknak, akik gyermeket terveznek?
Aki esetleg hosszú ideje szed fogamzásgátlót, akkor 1 év az az intervallum, hogy nyugodtan próbálkozzon. Ezt még az orvosom mondta, hogy ne parázzunk rá a dolgokra. Ahogy letelik ez az idő, de semmi nem történik, akkor érdemes a nőgyógyászhoz fordulni, mi a teendő.
Tanulva a mi esetünkből, 6 hónap után engedtem el a befeszülést, és sikerrel jártunk. Nyilván elkezdeném időben szedni, a tervezés időszakában a megfelelő készítményt, egészségesebben étkeznék újra és többet mozognék. Ezt nem csak magam miatt, de a leendő gyermekemért is tenném.

És mit üzennél azoknak, akik még áldatlan állapotban vannak?
Sose adjátok fel a reményt, mert előfordulhat, hogy akkor történik meg a csoda, mikor azt a legkevésbé várnátok! Nagyon szorítok, hogy éljétek át ezt a különleges dolgot, mert az anyaság a világ legjobb melója! Minden gyerek megérdemel egy olyan szülőt, mint TE vagy, aki ezt olvasod!

Köszönjük az interjút! 🙂


Kérdések: Méri-Molnár Tímea