Interjú Megyeriné Rákóczi Dorinával

Blogunkat azért indítottuk, mert így szeretnénk azoknak segíteni, akik még csak tervezik a babavállalást. Nekünk sokat segített mások személyes története, akár már volt gyerekük, akár még ez a csoda váratott magára.

Szeretnénk bemutatni Megyeriné Rákóczi Dorinát, akivel instagramon @dodo_sapiens néven találkozhattok.
Sokakat inspirál, mint anyuka, mi viszont időben visszaugrunk a múltba, amikor még csak tervben volt a szülői szerep életében.

Kérlek, mesélj pár szót arról, mit jelentett Neked az anyaság mielőtt még azzá váltál.
Fiatalon, 24 évesen lettem anya. Ez most biztos furán fog hangzani, de én már évek óta készültem az anyaságra. Mindig is fiatalon szerettem volna anyuka lenni. Már amikor felvételiztem az egyetemre, akkor azon gondolkodtam, hogy vajon kellően “emberbarát” iskolába megyek-e és hogyan fogják fogadni, ha esetleg egyetem alatt szülök. Tudom, manapság nem “menő” 18 évesen az anyaságra gondolni, de én gondoltam és ezt büszkén vállalom is. Ma már persze mosolygok azon az anyaképen, ami 18 évesen kialakult bennem, ugyanis a valóságban teljesen más anya vagyok, mint amit akkor elképzeltem, de az anyaság már csak ilyen.

Hogyan készültetek fel az áldott állapotra? Akár testileg, akár lelkileg tudatos volt-e a várandósságot megelőző időszak?
Régóta téma volt közöttünk a baba, de külön nem készültünk rá. Mindig is igyekeztünk egészségesen élni, jól étkezni, mozogni a gyermekvállalástól függetlenül. Nagy szerepe volt a beszélgetéseinknek: mire az első babánk megfogant, nem voltak kétségeink egymás felől, mindent tudtunk a közös szándékainkról: hány babát tervezünk, milyen nevekben gondolkodunk, stb. Ez nem mindenhol evidens, egy baba érkezése pedig sok mindent felborít, ezért fontos volt, hogy erős legyen a kapcsolatunk. Az így eltelt éveket tekinthetjük felkészülésnek.

A második várandósságra már tudatosabban készültünk: átgondoltuk az étkezésünket, a férjemmel vitaminokat kezdtünk szedni, én pedig végigcsináltam a PregProgramot, ami testileg és lelkileg is nagy segítséget nyújtott, amiért nagyon hálás vagyok.

Elmeséled, hogyan derült ki, hogy babát vártok? Voltak terhességi tüneteid, és ha igen, akkor mik?
Sokat kellett várni a pozitív tesztre. Nem igazán ismertem a ciklusomat akkoriban (ráadásul a vizsgaidőszak miatt fel is borult), ezért túl korán kezdtem tesztelgetni. Amikor megjelent a két csík, nem hittem a szememnek. Csak pislogtam, hogy ez tényleg az? A sok negatív teszt után olyan hihetetlennek tűnt. A férjem ekkor nem volt otthon, szóval buszra pattantam, elmentem az akkori munkahelyére és az utcán, az ötödik kerületben mondtam el neki, hogy apuka lesz. Az első tüneteim egyike a hányinger volt, ami 16 hétig el is kísért, illetve az, hogy elkezdtem újra kívánni a húst. Akkoriban ugyanis vega voltam és teljesen jól elvoltam hús nélkül, de ahogy kiderült, hogy baba van, egyre inkább elkezdtem csípős csirkeszárnyat és gulyáslevest kívánni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik gyermeket terveznek?
Hogy sosem lesz tökéletes időpont a gyermekvállalásra. Ha úgy érzitek, hogy itt az idő, vágytok rá, akkor hajrá! Nekem anno mondogatták, hogy előbb el kéne végezni az egyetemet, kéne egy mesterszak, aztán saját lakás, aztán pár év munkatapasztalat és majd utána vágjunk bele, de mi nem így tettünk és életünk legjobb döntésének bizonyult.

És mit üzennél azoknak, akik még áldatlan állapotban vannak?
Egy nagy adag lelki erőt küldenék nekik, mert azt gondolom, hogy arra van a legnagyobb szükség.

Köszönjük az interjút! 🙂

Kérdések: Méri-Molnár Tímea