Minden a helyére került

Pár éve keresem az utamat és a helyemet a világban. Nem, ez nem valami mártír szöveg és főleg nem panaszkodás. Van egy szerető férjem, összetartó családom és támogató barátaim, akiket mind imádok egytől egyig. Viszont gimnázium óta napi szinten foglalkoztat az a kérdés, hogy mi is szeretnék lenni, mivel is szeretnék foglalkozni. Egyszerű azoknak, akik valamiben kiemelkedően jók és szeretik is azt csinálni. Viszont mi van azokkal, akik mindenben csak átlagosnak érzik magukat, és nem találják meg azt a területet, amit szívvel lélekkel tudnának csinálni, és igaz lenne rájuk az a közhely, hogy “csináld azt amit szeretsz és soha nem kell dolgoznod”.

Ahogy megszületett Panna minden a helyére került. Rájöttem, hogy talán azért nem is kezdtem még tudatos karrierépítésbe, mert már óvodás korom óta arra vágytam, hogy egyszer anyuka lehessek. Ez a legnagyobb büszkeségem és sikerem eddigi életemben.

Büszke vagyok arra, hogy a tavalyi veszteség nem szétválasztott minket Csabával, hanem összekovácsolt és azóta még erősebb egységet alkotunk.
Büszke vagyok arra, hogy fiatal anyuka lehetek.
Büszke vagyok arra, hogy családunk osztozik az örömünkben és nem csak nekünk egyenlő a csodával Panna érkezése, hanem nagyszülei, dédszülei is imádják.
Büszke vagyok arra, hogy ugyan hosszabb utat jártunk be azért, hogy lehessen gyerekünk mégsem adtuk fel.
Büszke vagyok arra, hogy harmonikus otthont teremtettünk, így Pannával a kezdeti  “bezártságot” is jól viselem.
Büszke vagyok arra, hogy felvállaltuk küzdelmünket, mert rengeteg új ismeretséget és jó dolgot köszönhetek a blognak.

A büszke szó helyett használhattam volna a hála szót is, hiszen ezekért a dolgokért mind mind hálás is vagyok. A hála lista nekem mindig azt sugallja, hogy azokra nincs ráhatásunk. Pedig ezek mögött – bár természetesnek hisszük – mégis sok munka, kitartás és erőfeszítés áll.
Viszont összeszedtem pár dolgot, amiért hálás vagyok.

Hálás vagyok, hogy gondtalan terhességem volt.
Hálás vagyok, hogy a szülés pozitív élmény volt és biztonságban éreztem magam közben.
Hálás vagyok, hogy lett egy egészséges és gyönyörű kislányunk.
Hálás vagyok, hogy átélhetem az anyaságot.
Hálás vagyok, hogy tudom anyatejjel táplálni Pannát. Megfogalmazhatatlan és leírhatatlan kapcsolat alakult ki ezáltal vele.
Hálás vagyok, hogy a férjem és a szüleim segítenek a mindennapokban, így én is kiegyensúlyozott tudok lenni Pannával.

Napjainkban kimondatlan elvárás, hogy egy anyuka mindenhol teljesítsen 110%-osan, gyermeknevelésben, munkában, főzzön, mosson takarítson és persze mellette legyen topmodell. Vajon tényleg erőn felül kell vállalni magunkat? Baj, ha valaki sikerként éli meg azt is, ha a magánélete és családi élete rendben van? Vagy a sikert másban kell mérni?
Panna születésével nyertem egy kis időt, hogy rájöjjek, mi az amit igazán szeretnék majd dolgozni. Addig pedig igyekszem a lányom életét a lehető legboldogabbá tenni és büszkeségként, sikerként megélni fejlődésének minden szakaszát.

Írta: Méri-Molnár Tímea