Orvosváltásunk története

Rég volt már személyesebb írásunk, mert nem is olyan egyszerű szavakba önteni történetünket, érzéseinket. Szeretnénk Veletek megosztani, mi is vezetett odáig, hogy nőgyógyászt váltsunk. Mielőtt újra napirendi pont lett a baba téma sok mindenen szerettünk volna változtatni, ennek egyik fő eleme az új orvos kérdése volt.

Nyár végén közös döntésként nőgyógyászt váltottunk. Szándékosan ügyeltünk arra, hogy egyik írásunkba se említsük orvosaink nevét, hogy valós történeteket írhassunk le mindenféle rossz szájíz és rágalmazás nélkül.
Szakmailag teljesen meg voltunk elégedve az előzővel is, sajnos a kommunikáció már kevésbé működött. Voltak napok, amikor kedves volt és vidám, legközelebb arrogáns és lekezelő. Úgy voltunk vele, amíg biztos kezekben érezzük nála magunkat, addig szemet hunyunk rossz napjai fölött.
A bajok akkor kezdődtek, amikor összejött nálunk a baba. Ugyan a teszt egyértelműen két csíkot mutatott, ultrahangon már látszódott is a szívműködése, én mégsem éreztem magam várandósnak. Nem volt semmilyen terhességi tünetem, ami miatt nem keveset aggódtam. Erre a stresszre rátett egy lapáttal, hogy a doki minden vizsgálaton elmondta:  “Csak akkor nyugodhatunk meg teljesen, ha majd  a kezünkbe fogjuk a babát.”, ettől – szerintem érthető módon – csak még idegesebb lettem. Nem tudott a rövid terhesség alatt egyszer sem megnyugtatni, talán mert sejtette, hogy baj van, talán mert nem tudott kommunikálni, talán mert az érzelmekkel nem tud mit kezdeni, ez már sosem derül ki, én viszont megfogadtam, hogy még egy terhességnek nem futok neki ilyen negatív közegben.
Teltek az aggodalmas hetek, majd közölte, hogy “Úgy néz ki, mégsem jön ez a baba.”. Itt egy pillanatra empatikus volt, megsimogatta a hátamat és együttérzően nézett rám.
Aznap derült ki számunkra, hogy műtéteket már nem végez, így egy általa ajánlott – természetesen magánklinika – orvosához irányított minket. Ott minden rendben ment, még aznap megcsinálták a beavatkozás előtt szükséges vizsgálatokat, másnap műtöttek. Persze egy fél vagyonért, de ilyenkor sürget az idő, és gondoltuk, ha az orvos ezt ajánlotta, ide érdemes jönni.
Másnap a saját nőgyógyászom behívott magához – mint általában, nem a magán, hanem – az állami rendelésére, majd felírt antibiotikumot és méhszűkítőt, majd mosolyogva mondta, hogy 15.000 Ft lesz, úgy hogy tisztában volt vele mi pénzt hagytunk ott előző nap a műszeres befejezésnél… Itt már tudtam, hogy nem ő az én emberem, és itt az ideje váltani. Nem a 2 recept felírásáért elkért összeg miatt, hanem hogy aznap annyi empátia nem volt benne, hogy legalább egyszer eltekintsen ettől és mondjon két biztató mondatot.

Több ismerősünk, rokonunk ajánlására eljutottunk egy új orvoshoz tavaly ősszel. Az új nődoki kisugárzása, mentalitása gyökeresen ellentéte az előzőnek. Kedves, nyugodt, és ami számunkra az egyik legfontosabb: TUD KOMMUNIKÁLNI. Első alkalommal átnézte összes meglévő leletünket, elküldött vérvételre, hormonszinteket nézetni, majd mikor visszamentünk hozzá a – le is kopogom, szinte tökéletes – leletekkel, akkor részletesen átbeszéltük a lépéseket, hogy mit tudunk tenni azért, hogy gond nélkül össze tudjon jönni a baba.

Azért gondoltuk, hogy ennek az írásnak is helye van az oldalon, mert sokszor szemet hunyunk az orvosok viselkedése és kommunikációja felett. A nőgyógyász hozzáállása nagyon befolyásolhatja a mi megítélésünket is magunkról, terhességünkről, termékenységünkről. Az a tanácsunk mindenkinek, aki úgy érzi, “nem működik a kémia” nőgyógyászával, hogy váltson mielőbb. A legtöbb esetben nem is a feleslegesen otthagyott pénz a legfájóbb, hanem az az idő, amit elvesztegettünk.

Méri-Molnár Tímea és Méri Csaba