Szifilisz – Szexuális úton terjedő betegségek (STD) 1.

Az STD angol mozaikszó: Sexually Transmitted Diseases. A nemi betegségek szexuális úton terjedő olyan fertőzések, amelyeket vírusok, baktériumok, gombák, vagy egysejtűek okoznak. Napjainkban több mint húszféle nemi betegséget ismerünk, de ezek elkülönítése csak a XX. század tudományos, és technikai fejlődésével vált lehetségessé.

Korábban a lepra egyik változataként aposztrofálták a „bujakórt”, és gyógynövényekkel, kénes vízzel, violaolajjal, higannyal kezelték. Az összes nemi betegség gyűjtőneve a szifilisz lett, amelynek lehetséges megelőzése a Vénuszi kesztyű, vagyis az óvszer volt. A XVI. században már készültek feljegyzések arról, hogy nemcsak fogamzásgátlásra, hanem a nemi fertőzések megelőzésére is alkalmazták. Kezdetben a kondom készítésére halhólyagot, állati belet, juh és marha vakbelet használtak, később a gumi felfedezésével mód nyílt a tömeges gyártásra. Mint minden újdonságnak, az óvszer használatának elterjedése is akadályokba ütközött, mivel a bujálkodással, az erkölcstelenséggel, a prostitúcióval azonosították. Sokszor a politika beavatkozott a népszaporulat elérésébe, így nem meglepő a kondommal kapcsolatos elutasító álláspontjuk. Pedig a szifilisz járványszerű méreteket öltött Európában, olykor népbetegséggé szelídült, de évszázadokig jelen volt a kontinensen. Az igazi áttörést a penicillin felfedezése hozta, amely első antibiotikumként felvette a harcot a baktériumokkal, és a nemi betegségek hihetetlen terjedésével (1941-től alkalmazták).

Ma már tudjuk, hogy a szifilisz, egy a kb. húszféle nemi betegség közül, kórokozója a treponema pallidum baktérium. A kezeletlen szifilisz egy krónikus lefolyású, stádiumokra osztható, a szervezet egészét érintő betegség, amely szív- és agykárosodást, majd halált okozhat. A kórokozó szexuális úton, vagy a száj nyálkahártyáján keresztül hatol be a szervezetbe. Órák alatt eléri a legközelebbi nyirokcsomókat, majd innen a vérkeringéssel elterjed a szervezetben.

A betegség három stádiumban zajlik, tünetei a következők:
Első stádium: A behatoló kórokozó 1-3 hét után okozza az első tüneteket. Fájdalmatlan fekély alakul ki a nemi szerveken, és megnagyobbodnak az ágyéki nyirokcsomók. A fekély és a nyirokcsomó-duzzanat kb. egy hónap múlva minden kezelés nélkül, magától elmúlik.
Második stádium: 2-3 hónappal a fertőzés után kezdődik, testszerte vöröses, nem viszkető kiütések jelennek meg. Szem és májgyulladás, nyirokcsomó-megnagyobbodás is előfordulhat. Ezek a tünetek kezelés nélkül gyógyulhatnak, de fennállhatnak évekig, vagy újra fellángolhatnak.
Harmadik stádium: akár 10-20 évvel a fertőződés után jelennek meg a szív és érrendszeri elváltozások, bőr és nyálkahártyák fekélyei, és a központi idegrendszert érintő tünetek. A harmadik szakaszban lévő fertőzés ma már ritka. A szifilisz gyógyítható betegség főként az első két stádiumban, de a harmadikban keletkező károk már nem visszafordíthatóak (agy, szív).
Kezelés: az első és második stádiumban lévő betegek fertőzőek, saját és partnerük kezelésének befejezése előtt kerülniük kell mindenféle nemi kapcsolatot. A nagy adagú penicillint, mint az összes stádiumra legjobban ható antibiotikumot, általában injekció formájában kapják.

A kismamákat kötelezően szűrik a betegségre a terhesség utolsó harmadában, hiszen a magzat is megfertőződhet a méhlepényen keresztül pont, mint a HIV vírus esetében.  A kórokozó kimutatása a vérből történik, többféle módszert alkalmaznak párhuzamosan.
A treponema pallidum baktérium nem fertőz WC-, és uszodahasználat során, étellel, cseppfertőzéssel, tárgyakkal való érintkezéssel, vagy a mindennapos kontaktussal.
Megelőzés: monogám kapcsolat, óvszerhasználat.

Híres szifiliszesek:
Munkácsy Mihály (1844–1900) festőművész
Semmelweis Ignác (1818–1865) az újabb vizsgálatok bizonyították a szifiliszt, amit boncolás közben, sebfertőzés útján kaphatott el.
Al Capone (1899–1947) amerikai gengszter
Cesare Borgia (1475–1507) Velence hercege
Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901) francia festőművész
Giacomo Casanova (1688–1764) velencei kalandor, csábító és író
Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő
Guy de Maupassant (1850–1893) francia író
Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) kommunista forradalmár
Ady Endre (1877–1919) költő
Paul Gauguin (1848–1903) francia festőművész
Vincent van Gogh 1853–1890) festőművész
Édouard Manet (1832–1883) festőművész

 

Írta: Molnár Ágnes