Szüléstörténet Ausztriából

Már 18 évesen azt terveztem, amikor anya leszek, hogyan szeretném világra hozni a csemetéimet. Nagyon azt a vonalat képviselem, hogy egy szülés a piciről és az anyáról szóljon. Legyen nyugalom, meghittség, és a lehető legtermészetesebb lefolyású legyen.

Erről olvastam könyveket és amikor az első gyerkőcömet szültem, akkor a kórház pont ilyen volt. A bábák/ szülésznők voltak ott szülésnél. Mintha itthon szültem volna, de megnyugtató volt, hogy ha bármi lenne, ott vannak az orvosok. Kicsi kórház, 2 szülőszoba, és a kettő között volt szoba egy káddal is, arra az esetre, ha valaki ott szeretné a fájdalmakat csillapítani, vagy éppenséggel vízben szeretne szülni.
Na, mert én nem szeretem a szokványos dolgokat, így beterveztem a vízben szülést. A párom megígérte, ott lesz velem, bár ő majd háttal ül, de ott lesz és fogja a kezem.
Amikor beérkeztünk már 5 perces fájásaim voltam, mondta a bába, reméli, hogy megtelik a kád, ha tényleg ott szeretném világra hozni a picit. Megtelt és beültem a vízbe, csodálatos érzés volt, 2 fájás között bealudtam, még a toló fájások között is. Igaz délután volt, így az úgy kialakított világosság, mintha csillagos égbolt alatt lennénk nem érvényesült. De csend volt, nyugalom. A férjem fogta a kezemet, csak intenem kellett, kaptam is inni. A bába is sokszor visszavonult, hogy amennyire lehet ketten éljük át ezt a csodát.
Minden felé gátmetszés vagy bármilyen sérülés nélkül világra jött a vízbe a kisfiam, és apuka vágta el kicsit később a köldökzsinórt.
Utána olyan szinten rázott a hideg, hogy vagy 4 rétegbe voltam már az ágyon betakarva, mellém téve a fiam és már szopizott is. Ekkor is egyedül lehettünk, és élvezhettük a csodát.
Kb. 10 perccel a szülés után annyit mondtam a férjemnek, bármikor jöhet a következő. Imádtam minden pillanatot megélni.

5 nap alatt, amíg a kórházban voltunk, végig velem volt, az ápolónők mindent megmutattak, mit hogy érdemes csinálni. Felajánlották, hogy bármikor kiviszik magukhoz, ha pihenni szeretnék, de én nem tudtam volna elképzelni, hogy ne legyen mellettem. Velem aludt egy ágyban, és 5 nap alatt szépen összeszoktunk, majd itthon a saját szobájában és kiságyában aludt.

A második gyerkőcöm nem 10 nappal hamarabb, hanem 1 héttel a kiírt időpont után érkezett. Ugyanaz a kórház, de már nem csak 2 bába volt, hanem több, ez nem volt már olyan szimpi és családias, de ennek ellenére emellett a kórház mellett döntöttünk. (Itt az osztrák hegyekben nincs akkora választási lehetőség.) A bába kicsit nyersebb volt, de így a második gyerkőcnél én tudtam továbbra is, mit szeretnék és mi volt az, ami az elsőnél működött, mondtam is a férjemnek, miből nem engedhet.
Itt egyből 5 perces fájásaim voltak, este 10-kor kezdődött. Nagyon gyorsan a kórházban voltunk, folyamatosan azt éreztem, a gyerek mindjárt kipottyan. 🙂 Na csak felértünk a szülészetre, megengedték a vizet és ismét ellazultam a vízben. Nagyon be akarta hozni a fiam a lemaradást, ha már később jön, akkor viszont jött gyorsan. Első fájástól számítva 2 órán belül meg is született. Igaz picit húzósabb volt, mert az arcocskája nem lefelé hanem felfelé nézett, és nagyon nagy feje volt, így nem tudott könnyen kibújni. Itt Ausztriában úgy hívják, “a csillagokat nézte”. 🙂 Ennek ellenére ismét gátmetszés, sérülés nélkül, szintén vízben született meg a második fiam is.
Most nem volt hidegrázás, semmi ilyesmi. Élveztük a hármasban töltött időt a szülőszobán, és addig piszkáltuk, mire csak elkezdett enni ő is és az értékes előtejből csócsálgatott. Addig nem is engedtek a szobába, amíg nem evett, mert ez fontos.

Mai napig szívesen emlékszem vissza mind a két szülésre. Bár a nagy korkülönbség miatt nem tervezünk több gyerkőcöt, szülés után én még sokáig mondtam, bármikor még egyszer, mert ez a legnagyobb csoda, ami létezik.

Amikor valaki megkérdez, azt szoktam mondani, megéri olyan kórházat keresni, ahol a bába van csak, ami otthonos, nyugalom, meghittség van és tényleg minden arról a kettő emberről szól, akiről szólnia kell, ennek a csodának.

Írta: Stelczerné Szöllősi Ivett