Szüléstörténetünk

2019. október 6-án született meg kislányunk, Méri Panna Málna. Nagyon meghitt és kellemes élmény volt mindkettőnknek Csabával, amire egy életen át örömmel fogunk visszaemlékezni.

Nem titok, hogy az elhalt terhességem után rögtön elmentem pszichológushoz, így várandósságom előtt és alatt is rendszeresen jártam, hol beszélgettünk, hol relaxációkat gyakoroltunk. Fontosnak tartottuk Csabával, hogy a szülésre is felkészüljünk lélekben, és szerettük volna a légzéstechnikákat is elsajátítani, amik segítségünkre lehetnek a nagy napon.

Már jóval elhagytuk a kiírt dátumot, mikor orvosom a szülés indítását javasolta, amit október 7-re beszéltünk meg. Viszont október 6-án hajnalban elindultak a – még rendszertelen – fájások. Akkor már figyeltünk a légzésemre az alapján, amiket tanultunk. Délre bementünk a kórházba vizsgálatra, ahol megállapították, hogy még semennyire nem nyílt ki a méhszáj, ezek csak jósló fájások. Az eredeti tervek szerint már aznap este be kellett volna feküdnöm a másnapi indítás miatt, így letettük a kórteremben a táskánkat és spontán a családommal töltöttük a délutánt. Elkezdtek egyre erősebbek és rendszeresebbek lenni a fájások, este 7-kor visszaértünk a kórházba és újra megvizsgálták a méhszáj állapotát, ami már 2 ujjnyira nyitva volt. Szülésznőnk mondta, hogy máris mehetünk a szülőszobára.

A fájások közötti idő egyre csökkent és intenzitásuk nőtt. A vajúdás alatt Csaba végig a támaszom volt. Figyelmeztetett, hogy éppen hogyan kéne lélegeznem, borogatta a homlokomat, fogta a kezemet a nehéz pillanatokban. Szuper orvos és szülésznő párosunk volt, végig úgy hagytak minket kettesben, hogy közben rendszeresen ránk néztek, hogy minden rendben zajlik-e. Így a biztonságérzetünk is megmaradt és közben óriási élmény volt, hogy ketten csináltuk végig. Hangulatos volt, hogy mindez este történt, így a szülőszobán is félhomály volt. A tolófájásoknál volt olyan pont, amikor már nem tudtam miből erőt meríteni. Ekkor mondta a szülésznőm, hogy fogjam meg, már érezni a hajas fejbőrét a picinek. Ez – amellett, hogy végre láttam az alagút végét – hatalmas löketet adott ahhoz, hogy kitartsak. 23:35-kor jött világra Panna Málna. Később Csaba vághatta el a köldökzsinórt és ő ment kislányunkkal a mérlegelésre.

Tartottam az apás szüléstől, hogy nem lesz-e nekem kellemetlen, hogy ilyen állapotban lát majd a férjem, de utólag elképzelni sem tudom, mihez kezdtem volna nélküle. Az aranyóra pedig életem legboldogabb órája volt, amit hármasban töltöttünk.

Írta: Méri-Molnár Tímea