Ünnep a családban

Az ünnepek, jeles események, erősítik a családhoz, csoporthoz tartozásunkat, segítik megőrizni a hagyományokat, és fenntartják a folytonosságot a múlttal. Minden ünnep, emlékezés és egyben megújulás, megtisztulás is; a jelen a múltból nyeri erejét. Ritmust adnak az életünknek, jelzik az addig megtett utat, akár a mérföldkövek irányt mutatnak.
A szokások változnak, bizonyos ünnepek nagyobb hangsúlyt kapnak, másokat külföldről veszünk át, megint mások jelentéktelenné válnak az idők folyamán. Vannak egyéni, vallási, történelmi, és egyéb közösségi ünnepek, de a cikk a családi ünnepekre fókuszál.

Az ünnepekhez való viszonyunk már kiskorunkban kialakul, és tartós hatást gyakorol gyermeki lelkünkre. Akkor szerzett élményeinket magunkban hordozzuk egy életen át. Nagy a jelentősége, hiszen az ünnep hangulata, meghittsége, vidámsága, örömteli érzéseket kelt gyermeki énünkben, amely később kiterjed elvontabb eszmékre is.

Az első szervezett, bizonyos időközönként visszatérő ünnepek, olyan rituális események voltak, amelyek szerepe a termékenység elősegítése volt. Elődeink a természet, az emberek születését, újjászületését éltették, örömtüzeket raktak, körtáncot jártak, mágikus ruhadarabokat öltöttek magukra. Ezek a rituálék, bár megváltozott formában, jelenünket is gazdagítják. A téli napfordulókor rakott örömtüzek még pogány eredetű ünnepek voltak, amelyek a nap újjászületését várták. Később megteltek vallási tartalommal (Krisztus születése), napjainkban nagyrészt családi ünnepekké váltak; az örömtüzek fénye a karácsonyfagyertya lángjaként tért vissza.

A családi hagyományok generációkon átívelő, tudatosan ápolt szokások, amelyek tükrözik a család értékrendszerét. Meghatározzák az ünnepek forgatókönyvét, és a közösen eltöltött idő tartalmát, még az érzelmek, szeretet kifejezése is a családi kultúrával együtt öröklődik. Az ünnep öröm, feltölti a lelket, erőt ad a továbbiakhoz, megtisztít, elmélyít, gazdagít bennünket. Az ünnepek tehát erősítik a családok identitását, biztonságot adnak nekünk, családtagoknak, hiszen tudatosul bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, számíthatunk egymásra, a bajban van kihez fordulnunk.
Az ünnepek rituálék, mivel időről időre azonos módon játszódnak le, stabilitást adnak és eloszlatják a bizonytalanságot, különösen gyermekkorban, amikor még tele vagyunk félelmekkel. A felnőttek élvezik egymás társaságát, megbeszélik a közös problémákat, esetleg megoldást is találnak rájuk, a gyerekek felhőtlenül együtt játszanak. A lakomaszerű ünnepi ebédek, vacsorák a bőséget jelképezik, az ajándékok a gazdagságot, így tudatos és tudattalan szinten is felszámolják a gyermeki szorongást. Stabilitást, biztonságot nyújtanak a számukra. Az ünnepek előtti, alatti közös készülődés, lelki ráhangolódás, várakozás majd az élmények együttes átélése még szorosabbra fűzi a kötelékeket.
Minden családnak vannak saját hagyományai pl. az ünnepi menüsor, a rokonok végiglátogatása, utazás a távoli hozzátartozókhoz, éneklés a fa körül karácsonykor, vagy apa-fia közös locsolkodása húsvétkor, szülinapi rituálék stb. A családi szokások a legkidolgozottabbak, jellemzően nagy érzelmi töltetet hordoznak.

A jeles napok vizuálisan is elkülönülnek a hétköznapoktól, feldíszítjük a lakást, virágokkal, fényekkel dekorálunk, ünnepi asztalt terítünk, mi magunk is ünnepi ruhába öltözünk.
Az ajándékozás egyfajta szeretetnyelv, amely lehetőséget teremt a meglepetésre, ezáltal a csoda átélésére. Az ajándékozás egy örömteli folyamat, hiszen először puhatolózunk, figyelünk a jelekre, kigondoljuk, majd beszerezzük vagy elkészítjük, szépen becsomagoljuk, végül átadjuk azt, és izgalommal várjuk a reakciót. Céljuk a közös öröm megteremtése, átélése.

Legfontosabb ünnepeink – karácsony, húsvét, születésnapok- mind a születésről, újjászületésről szólnak. Az a remény pedig, amit ez a szimbolikus jelentés sugall, ott visszhangzik bennünk, akár tudunk erről, akár nem. Bár az ünnepekhez kapcsolódó magyarázatok, eszmék megváltozhatnak, a valós ünneplés az, ami igazán fontos és állandó, mivel mély, gyakran tudattalan igényeket elégít ki.

Molnár Ágnes