Vércsoportok

A huszadik század elejéig nem ismerték a vércsoportokat, így annak okát sem, hogy egyesek miért halnak bele a vérátömlesztésbe, holott mások felépülnek. Mígnem 1901-ben Karl Landsteiner osztrák orvos, immunológus, különböző emberi vérmintákat vizsgálva rájött, hogy a vérsejtek egyes esetekben tapadnak egymáshoz, máskor pedig nem. Felfedezte az ABC vércsoportrendszert, amiért 1930-ban Orvostudományi Nobel-díjat kapott. Idővel a C csoportot átnevezték 0-ra, majd később munkatársai felfedezték az AB vércsoportot.
A későbbi tudósgenerációk rájöttek, hogy a vörösvérsejtek felszínét borító molekulákban rejlik a lényeges különbség. Az emberek fenotípus szerint tehát a 4 vércsoport valamelyikébe tartoznak: A, B, AB, vagy 0. Az A és B betűk valójában két antigént jelölnek, a 0-s vércsoportú embereknél ezek egyike sem található meg a vörösvértesteken. Egy adott vércsoport antigénjei antitesteket termelnek, amelyek megtámadják a nem megfelelő vércsoport idegen antigénjeit.

Az Rh-faktor kimutatása szintén Landsteiner nevéhez fűződik, Alexander Wienerrel közös kísérletük során jutottak el a megoldáshoz. A vörösvértestek felszínén található antigén tulajdonságú fehérjét, először rhesusmajmok vérében mutatták ki, innen az Rh jelölés. Az ember vérében ez a D-antigén, vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh−). Az Rh+ domináns  mendeli tulajdonság,tehát Rh+ és Rh- szülőknek Rh+ utóduk lesz, két Rh+ szülő esetében szintén. Ilyen módon valaki csak úgy lehet Rh−, ha mindkét szülő Rh- és olyan gént örököl. Ritkábban előfordul, hogy mindkét szülő Rh+, ha heterozigóták (egy génnek két különböző formája van jelen) és a gyerek mégis Rh-.

Az anya és az apa vércsoportjának ismeretében, a táblázat megmutatja, hogy gyermekük milyen vércsoporthoz tartozhat:

A vércsoport vizsgálat számos esetben elengedhetetlen (műtét, baleset, diéta, apaság, vérátömlesztés, szervátültetés). Itt figyelembe veszik az AB0 rendszert, és az Rh rendszert is. A 0 Rh- vércsoportú egyén mindenkinek adhat vért, de csak ugyanilyet kaphat. A nőgyógyászatban és a szülészetben is lényeges, hiszen az anya és a baba vértípusa alapvetően befolyásolja a magzat vagy újszülött egészségét. Amennyiben egy Rh- nő, Rh+ magzattal terhes, vérében anti-D ellenanyag keletkezhet, mely a méhlepényen átjutva károsíthatja a magzat vörösvérsejtjeit. Ebben az esetben az apa biztosan Rh+. Normál körülmények között a magzat és az anya vére nem keveredik, így nincs ok, ami kiváltsa az anyai ellenanyag termelését. Első terhesség esetén ezért általában nem lép fel probléma, hacsak a nő testében más okból nincs már ott a D antigén. Ilyen ok lehet a terhesség alatti vérzés, hasi sérülés, vetélés, méhen kívüli terhesség stb. Természetesen van megoldás, az injekcióban beadható Anti-D immunoglobulin megakadályozza, hogy az anyai szervezet immunrendszere ellenanyagot termeljen.

Kutatások szerint az ember ősének 0-s vércsoportja volt, a cro-magnoni embernél is ezt állapították meg. Később a mutációk következtében, valamint az élőhely, a táplálkozás változásával, bővültek a vércsoportok. Az evolúció során kialakult az A, majd a B, végül pedig az AB csoport, bár ezek valódi hasznára eddig nem találtak magyarázatot.
Az emberhez hasonlóan, nagyrészt az emlősállatoknak is van vércsoportjuk, de azon rendszerek eltérőek. Tudósok megvizsgálták az emberszabásúak vérét, és arra a következtetésre jutottak, hogy a csimpánzoknál A és 0, míg a gorilláknál csak B vércsoport létezik. Főként a háziállatok vércsoportját fontos tudni hiszen, bármikor szükség lehet vérre a műtétek során, és az állati véradókra is szabályok vonatkoznak (lovak, szarvasmarhák, kutyák, macskák stb.). Egyes emlősöknek azonban nincs vércsoportjuk, pl.: gepárd, vadászgörény.

Írta: Molnár Ágnes